A WHO - UNICEF Bababarát kórház kezdeményezés általános feltételrendszere

  1. A kórház rendelkezzen írásos szoptatási irányelvekkel, amelyeket rendszeresen ismertessenek az egészségügyi dolgozókkal.

    Az egészségügyi intézmény rendelkezik olyan írásban lefektetett szoptatási irányelvekkel, melyek a feltételrendszer mind a tíz pontjával foglalkoznak és védik a szoptatást azáltal, hogy ragaszkodnak “Az anyatejet helyettesítő anyagok forgalmazásának nemzetközi kódexéhez”. Az irányelvek között az is szerepel, hogy a HIV pozitív anyák tanácsadásban részesülnek a csecsemőtáplálást illetően, és eligazítást kapnak arra vonatkozólag, hogy milyen lehetőségeik vannak, és ezek közül melyik felel meg számukra legjobban az ő helyzetükben.

    Az irányelvek minden, az anyákat és csecsemőket gondozó dolgozó számára hozzáférhetőek. Az irányelvek összefoglalása, vagy legalább a “Tíz lépés” , a “Kódex” és a vonatkozó WHA határozatok, valamint a HIV pozitív anyákra vonatkozó tanácsok az egészségügyi intézményben minden olyan helyen jól láthatóan ki vannak függesztve, ahol anyákat, csecsemőket és/vagy gyermekeket látnak el, különös tekintettel a szülészeti, valamint a csecsemőket ellátó osztályokon, ideértve, ha van ilyen, az újszülött osztályt, a speciális ellátást nyújtó egységet és a terhesgondozó részleget. Az irányelvek a páciensek és a személyzet által leginkább beszélt nyelven vannak kifüggesztve.

  2. Minden egészségügyi dolgozó kapjon megfelelő gyakorlati felkészítést az irányelvek alkalmazásához.

    A felelős nővér arról számol be, hogy minden olyan egészségügyi dolgozó, akinek valamilyen kapcsolata van az anyákkal és a csecsemőkkel, eligazítást kapott a szoptatási irányelvek végrehajtásával kapcsolatban és ez az eligazítás megfelelő.

    A szoptatás elősegítésével és támogatásával kapcsolatos oktatási anyag vagy a tanfolyam vázlata betekintésre rendelkezésre áll. Az új dolgozók számára oktatási beosztás készült.

    Az oktatásokról készült dokumentáció azt igazolja, hogy az anyákkal és/vagy csecsemőkkel kapcsolatba kerülő kórházi szakszemélyzet azon tagjainak, akik legalább 6 hónapja dolgoznak az intézményben, legkevesebb 80%-a részt vett szoptatási és laktáció menedzsment tanfolyamon vagy a helyszínen vagy érkezése előtt máshol. Az elvégzett tanfolyam magában foglalja mind a 10 lépést, valamint a WHO kódexet és a vonatkozó WHA határozatokat, legalább 20 órás és 3 órás felügyelt klinikai gyakorlatot is tartalmaz.

    A dokumentáció feltárja, hogy a nem klinikai szakdolgozók számára szintén tartottak képzést, amely munkakörüknek megfelelelő és amely felruházza őket azokkal az elméleti és gyakorlati ismeretekkel, amelyek ahhoz szükségesek, hogy támogatni tudják az anyákat gyermekük sikeres táplálásában.

    A személyzet a nem-szoptató anyák támogatásáról szóló képzésben is részesült. A nem-szoptató anyák támogatásával kapcsolatos oktatási anyag vagy a tanfolyam vázlata betekintésre rendelkezésre áll. A tanfolyamnak tartalmaznia kell a következő kulcsfontosságú témákat:
    • a különböző táplálási módok előnyei és kockázatai
    • segítségnyújtás az anyának abban, hogy olyan táplálási módot válasszon, ami számára elfogadható, megfelelelő, megvalósítható, fenntartható és biztonságos az ő körülményei között
    • az anyatejhelyettesítő termékek biztonságos és higiénikus elkészítése, etetése és tárolása
    • hogyan lehet megtanítani a különböző táplálékok elkészítését
    • hogyan lehet minimalizálni a lehetőségét annak, hogy a szoptató anyákat tápszerhasználatra ösztönözzék
    Ezeknek a témáknak az oktatási módja és aránya a szülészeti intézmény szükségleteihez igazodik.

    A találomra kiválasztott klinikai szakdolgozók*:
    • legalább 80%-a megerősíti, hogy részt vett a fent leírt oktatáson, ha pedig 6 hónapnál rövidebb ideje van a szülészeti- vagy újszülött osztályon, legalább eligazították.
    • A megkérdezettek 80%-ának 5 szoptatásra vonatkozó kérdésből 4-re helyesen kell válaszolnia.
    • A megkérdezettek legalább 80%-a körül tud írni két olyan témát, amit meg kell beszélni egy olyan várandós anyával, aki jelzi, hogy gyermeke mesterséges táplálásán gondolkozik.

    A találomra kiválasztott nem klinikai szakdolgozók**:
    • legalább 70 %-a megerősíti, hogy kapott eligazítást vagy részt vett szoptatással kapcsolatos tanfolyamon azóta, hogy dolgozni kezdett az intézményben.
    • legkevesebb 70%-a tud mondani legalább egy okot, hogy miért fontos a szoptatás.
    • legalább 70%-a tud mondani egy olyan tevékenységet, ami egy szülészeti osztáyon támogatja a szoptatást.
    • legkevesebb 70%-a fel tud sorolni legalább egy olyan dolgot, amit ő tehet azért, hogy az anyák megfelelően tudják táplálni gyermeküket.

    *Magában foglalja azokat a dolgozókat, akik a várandós nők, anyák és gyermekeik részére nyújtanak egészségügyi ellátást
    **Magában foglalja azokat a dolgozókat, akik nem egészségügyi ellátást nyújtanak vagy munkájuk során valamilyen kapcsolatba kerülnek a várandós nőkkel, anyákkal és gyermekeikkel

  3. Tájékoztassanak minden várandós anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról.

    Ha a kórházban terhesgondozó vagy terhespatológia működik, a főnővér arról számol be, hogy az itt gondozás alatt álló terhes nők legalább 80%-a részt vesz szoptatási tanácsadáson. A szülés előtti felkészítés minimális tartalma írott formában rendelkezésre áll. A szülés előtti felkészítés kitér a szoptatás fontosságára, a korai bőrkontaktus fontosságára, a szoptatás korai megkezdésére, a 24 órás rooming-in jelentőségére, az igényszerinti szoptatásra, a gyakori szoptatás jelentőségére az elegendő tejmennyiség biztosításában, a megfelelő mellrehelyezésre, az első 6 hónap alatti kizárólagos szoptatás fontosságára és arra, hogy a szoptatás 6 hónapos kor után is fontos marad az egyéb táplálékok bevezetése mellett.

    A találomra kiválasztott, harmadik trimeszterben lévő várandós nők, akik legkevesebb két alkalommal voltak terhesgondozáson:
    • legalább 70%-a megerősíti, hogy beszéltek vele a szoptatásról vagy felajánlottak számára olyan csoportos foglalkozást, ahol információkat kaphat a szoptatásról.
    • legalább 70%-a képes elmondani, hogy mit hallott két témáról az alábbiak közül:
      • bőrkontaktus jelentősége
      • rooming-in
      • a 6 hónapos kor alatti pótlás kockázatai

  4. Tegyék az újszülötteket születésük után azonnal bőrkontaktusba az édesanyjukkal legalább egy óra időtartamra, és bátorítsák az anyákat, hogy figyeljék kisbabájuk jelzéseit, mikor áll készen a szopásra. Nyújtsanak segítséget, ha szükséges.

    A szülészeti osztályon találomra kiválasztott vaginálisan vagy altatás nélküli császármetszéssel szült anyák:
    • legalább 80%-a megerősíti, hogy a szülést követően azonnal vagy 5 percen belül újszülöttjét bőrkontaktusban a hasára helyezték legalább 1 óra időtartamra. Ez alól csak azok az esetek képeznek kivételt, ahol orvosilag indokolt volt a bőrkontaktus késleltetése.
    • legalább 80%-a megerősíti, hogy a személyzet arra biztatta, figyelje kisbabája jelzéseit, hogy mikor áll készen a szopásra, és felajánlotta a segítségét, amennyiben erre szükség volt.

    (Az újszülöttet nem szabad a mellre erőltetni, inkább csak támogatni kell abban, hogy szopjon, amikor készen áll rá.)
    (Megjegyzés: Az anyáknak nehézséget okozhat az időtartamok megbecslése közvetlenül szülés után. Ha az anya kartonján szerepel a bőrkontaktus idpontja és hossza, ezen ellenőrizhetjük az anya állításait.)


    Ha a találomra kiválasztott anyák között van olyan, aki altatásos császármetszéssel szült, legalább 50%-uknak arról kell beszámolnia, hogy újszülöttjüket bőrkontaktusba helyezték, amint az anya megfelelően éber volt.

    A különleges ellátásban részesülő csecsemők édesanyjának legkevesebb 80%-a arról számol be, hogy lehetősége volt kisbabáját bőrkontaktusban tartani, vagy ha ez nem így van, a személyzet igazolható indokot tud mondani, hogy miért nem.

    Amennyiben szükség van arra, hogy a 4. lépés betartását a szülőszobán vaginális szülések megfigyelésével ellenőrizzék, azt tapasztalják, hogy az esetek 75%-ában az újszülöttet 5 percen belül az anya hasára bőrontaktusba helyezik, és legalább 60 percig ott hagyják. A személyzet megmutatja az anyának, hogyan ismerheti fel, hogy csecsemője készen áll a szopásra, és segítséget ajánlanak fel. Ezeknek elmaradására igazolható okot tudnak felmutatni.

  5. Mutassák meg az anyáknak, hogyan kell szoptatni és a tejelválasztást fenntartani, még akkor is, ha valamilyen okból el vannak különítve újszülöttjüktől.

    A szülészeti osztály vezetője arról számol be, hogy azok az anyák, akik soha nem szoptattak, vagy akiknek az előző kisbaba szoptatásakor nehézségei voltak, különleges figyelmet és támogatást kapnak mind a szülés előtt, mind utána.

    Amikor a személyzet tagjai a tápszerek biztonságos elkészítésének és etetésének módját tanítják az anyáknak, az esetek 75%-ában a bemutató pontos és teljes, és az anyákat megkérik arra, hogy ismételjék meg a látottakat.

    A találomra kiválasztott kórházi szakszemélyzet tagjainak:
    • legalább 80%-a arról számol be, hogy megtanítják az anyáknak, hogyan helyezzék mellre. újszülöttjüket, és el tudja mondani vagy meg tudja mutatni a helyes technikát vagy el tudja mondani, kihez kell küldeni az anyát ilyen kérdéssel.
    • legalább 80%-a arról számol be, hogy megtanítják az anyáknak a kézi fejés módját, és el tud mondani vagy meg tud mutatni egy elfogadható technikát vagy meg tudja mondani, kihez kell küldeni az anyát a fejésre vonatkozó tanácsért.
    • legalább 80%-a el tudja mondani, hogyan kell segíteni a nem-szoptató anyákat a tápszer biztonságos elkészítésében, vagy kihez kell küldeni az anyát ezzel kapcsolatos információért.

    A találálomra kiválasztott anyák (köztük császármetszéssel szültek is) közül:
    • a szoptatóknak legkevesebb 80%-a arról számol be, hogy a személyzet felajánlotta további segítségét a következő szoptatási alkalom idejére vagy a szülés után hat órán belül (illetve akkor, amikor elég éberek voltak már).
    • a szoptató anyáknak legalább 80%-a el tudja mondani vagy meg tudja mutatni a helyes mellrehelyezést és szoptatást.
    • a szoptatóknak legalább 80%-a arról számol be, hogy megmutatták neki, hogyan kell kézzel fejni vagy írásos ismertetőt kapott erről, és elmondták, hol kaphat segítséget, ha szükséges.
    • azoknak az anyáknak, akik úgy döntöttek, hogy nem fognak szoptatni, legaláb 80%-a arról számol be, hogy felajánlották neki a segítséget a tápszer elkészítéséhez és az etetéshez, el tudja mondani, hogy milyen tanácsot kapott ezzel kapcsolatban, valamint megkérték, hogy ő maga készítse el a tápszert, miután megmutatták neki, hogyan kell.

    A találomra kiválasztott azon anyák, akiknek csecsemője különleges ellátásban részesül, közül:
    • azoknak, akik szoptatnak vagy szoptatni szeretnének legalább 80%-a arról számol be, hogy a szülés után 6 órán belül a személyzet felajánlotta a segítségét a tejtermelés beindításához és ahhoz, hogy fenn tudja tartani a tejtermelést.
    • azoknak, akik szoptatnak vagy szoptatni szeretnének legalább 80%-a arról számol be, hogy megmutatták neki, hogyan kell kézzel fejni.
    • azoknak, akik szoptatnak vagy szoptatni szeretnének legalább 80%-a megfelelelően el tudja mondani vagy meg tudja mutatni, hogyan kell kézzel fejni.
    • azoknak, akik szoptatnak vagy szoptatni szeretnének legalább 80%-a arról számol be, hogy elmondták neki, hogy a tejtermelés fenntartásához arra van szükség, hogy 24 óránként legalább hatszor szoptasson vagy fejje le a tejét.

  6. Ne adjanak az újszülött csecsemőknek az anyatejen kívül más ételt vagy italt, csak akkor, ha orvosilag indokolt.

    A kórházi adatok azt mutatják, hogy az elmúlt évben született érett újszülötteknek legalább 75%-a kizárólag szoptatott vagy kizárólag anyatejjel táplált volt születésétől hazabocsátásáig, vagy ha nem, akkor annak dokumentáltan orvosi indok vagy az anya teljeskörűen informált döntése állt a hátterében.

    Valamennyi, a szülészeti intézmény által használt, a szoptatással és csecsemőtáplálással kapcsolatos klinikai protokoll felülvizsgálata azt mutatja, hogy azok összhangban vannak a bababarát kórház kezdeményezés irányelveivel és az aktuális, bizonyítékokon alapuló ajánlásokkal.

    Semmilyen olyan kiadványt, amely tápszerek adását, órarend szerinti szoptatást vagy egyéb nem megfelelő gyakorlatot javasol, nem osztanak szét az anyáknak.

    A kórház rendelkezik a megfelelő hellyel és a szükséges eszközökkel a tápszer elkészítési módjának bemutatására a szoptató anyáktól távol.

    A gyermekágyas osztályon és az újszülöttosztályon való megfigyelések azt igazolják, hogy a kisbabák legalább 80%-a kizárólag anyatejet kap vagy elfogadható orvosi okok illetve az anya informált döntése alapján kapnak mást.

    A találálomra kiválasztott klinikai szakdolgozók legalább 80%-a el tud mondani két olyan információt, amit meg kell beszélni egy olyan anyával, aki jelzi, hogy gyermeke mesterséges táplálásán gondolkozik.

    A találálomra kiválasztott anyák legalább 80%-a arról számol be, hogy újszülöttje csak anyatejet kap, vagy ha kapott mást is, annak – a személyzet által körülírt – elfogadható orvosi indoka volt, vagy az anya teljeskörűen informált döntésén alapult.

    Azon találálomra kiválasztott anyáknak, akik úgy döntöttek, hogy nem szoptatnak, legaláb 80%-a arról számol be, hogy a személyzet tájékoztatta a különböző táplálási lehetőségekről, és segített neki abban, hogy a számára legmegfelelőbb táplálási módot válassza.

    Azon találálomra kiválasztott anyáknak, akiknek a kisbabája különleges ellátásban részesül, és úgy döntött, hogy nem fog szoptatni, legalább 80%-a arról számol be, hogy a személyzet tájékoztatta őket a különböző táplálási módok előnyeiről és kockázatairól.

  7. Legyen általános gyakorlat az anya és az újszülött együttes elhelyezése a nap 24 órájában.

    A gyermekágyas és az újszülött osztályon végzett megfigyelések, valamint az anyákkal és a személyzettel folytatott beszélgetések megerősítik, hogy az anyák és gyermekek legalább 80%-a együttesen van elhelyezve, vagy ha mégsem, annak igazolható oka van.

    A találomra kiválasztott anyák legalább 80%-a arról számol be, hogy kisbabája a szobájában/ágyában együtt van vele a születése óta, vagy ha nem, annak igazolható oka van.

  8. Ösztönözzék az anyákat, hogy az újszülött igényeinek megfelelően szoptassanak.

    A találomra kiválasztott anyák:
    • legalább 80%-a arról számol be, hogy elmondták neki, hogyan ismerheti fel, ha kisbabája éhes, és legalább kettőt fel tud sorolni az éhségjelek közül.
    • legalább 80%-a arról számol be, hogy azt a tanácsot kapta, hogy olyan gyakran és olyan hosszan szoptasson, amilyen gyakran és amilyen hosszan a kisbaba akarja – vagy valami hasonlót.

  9. A szoptatott csecsemőnek ne adjanak cumisüveget vagy cumit.

    A gyermekágyas és az újszülött osztályon végzett megfigyelések azt mutatják, hogy a megfigyelt szoptatott csecsemők legalább 80%-a nem használ cumisüveget vagy cumit, vagy ha mégis, az édesanyát tájékoztatták a kockázatokról.

    A találomra kiválasztott anyák közül a szoptatók legalább 80%-a arról számol be, hogy legjobb tudomásuk szerint újszülöttjüket nem táplálták cumisüvegbõl.

    A találomra kiválasztott anyák legalább 80%-a arról számol be, hogy legjobb tudomásuk szerint újszülöttjük nem kapott nyugtatásra cumit.

  10. Támogassák a szoptatást segítő anyacsoportok létrehozását és az egészségügyi intézményekből távozó anyákat irányítsák ezekhez.

    A szülészeti intézmény vezetője arról számol be, hogy:
    • az anyák tájékoztatást kapnak arról, hogy hazatérésük után hol kaphatnak segítséget csecsemőjük táplálásához, ha szükségük van rá, és a vezető meg is tud nevezni legalább egy információforrást.
    • a szülészeti intézmény támogatja anyacsoportok létrehozását és/vagy együttműködik velük és más közösségi szolgálatokkal, amelyek segítséget nyújtanak a szoptató anyáknak. A vezető a támogatás gyakorlásának legalább egy módját meg tudja nevezni.
    • a személyzet bátorítja az anyákat, hogy a hazabocsátás után minél előbb (lehetőleg a szülés után 2-4 nappal és két hét múlva újra) találkozzanak egy szoptatásban járatos szakemberrel – a szülészeti intézményben vagy a közösségben - , aki fel tudja mérni, hogy halad a szoptatás, amennyiben szükséges, segítséget tud nyújtani és megfelelő szakemberhez tudja irányítani az anyát.

    A dokumentumok felülvizsgálata azt mutatja, hogy az anyák hazabocsátás előtt írásos tájékoztatást kapnak arról, hol és hogyan kaphatnak segítséget a csecsemőtápláláshoz hazatérésük után. A tájékoztató információt tartalmaz legalább egy elérhető lehetőségről.

    A találomra kiválasztott anyák legalább 80%-a megerősíti, hogy tájékoztatták arról, hogyan kaphat segítséget a szülészeti intézményben vagy hogyan tudja felvenni a kapcsolatot egy anyacsoporttal, önkéntes szoptatási segítővel vagy más közösségi egészségügyi szolgálattal, ha kérdése van gyermeke táplálásával kapcsolatban hazatérése után, és meg tud említeni legalább egy elérhető segítségkérési lehetőséget.